21.
2011. 05.13.
Fülemülék éjszakája kirándulás a Tókaji parkerdőbe !






Nézzétek csak! Milyen szépen nyílik már a Mocsári Nőszirom !






Nagyon gyors volt a cinke anyu :)


A deszkák alatt tekergőzött egy nagy sikló :)


Legalább másfél méteres volt, így csak az elejét mutatom:)




Hátam mögött a tóban van a vizitök , most virágzik. Ha megnéztétek arra megyünk a vizityúk otthonához !






Íme a vizi tyúkocska.








A fák oldalán nagyon jó búvóhelyet biztosít a borostyán a kismadaraknak !




A hollók is itt fészleknek .




Irány a fakopács és a kisrigó fészkelőhely ! Csak csendben, óvatosan kövessetek !












Nahát hová tűnt a többi része?






A nádirigó elbújt ,de a hangos énekéről tudtuk itt lapul , egy kis cinke azért megmutatta magát :)


Hamar besötétedett, és a fülemülék egyre hangosabban énekeltek.








Halljátok ! Ő az ! Gyönyörű ahogy cifrázza!


A sötétben , az úton poroszkált egy kis borz baba. Megszuttyongattuk , aztán útjára engedtük ! Nagyon aranyos volt !




Csodás délután volt ! Köszönjük Ildikó !

Kedves Madarásztársak!
13-án pénteken este hatkor 13 látogató gyűlt össze a Tókaji erdőben a Fülemülék Éjszakája rendezvénysorozatunk második helyszínén,ezért gyorsan hozzászámítottunk engem is,nehogy nyestkakába kelljen lépni ahhoz, hogy szerencsénk legyen a fülehallgatással.
Egyik kedves érdeklődőnk babkocsival érkezett,de ezt a járművet hamar berejtettük az egyik autó csomagtartójába, innentől ő édesanyja ölében tartott velünk.Ő is nagyon kitartó volt,és szinte csak az elragadtatás hangjait hallottuk tőle, pedig a túra végére már biztosan megéhezett és el is álmosodott.
Már a gyülekezőhelyen megfigyelhettük a mesterséges oduban fiókáit etető széncinegét,szólt a kakukk,átrepült felettünk az örvös galamb, léprigók kerregtek,fuvolázott a sárgarigó,ragyogott a nap.
A tó partján elsétáltunk a horgászok mellett, megcsodáltuk a mocsári nőszirmot,a napozó vizisiklót,,kis kérész levetett bábruháját találtuk meg a sásleveleken, és a gyékény eregette szélnek a bugáját.
Jót vitatkoztunk a víz színén lebegő ,tenyérnyi levelű , sárga virágú növény azonosításán, az nyert, aki a sárga vizitökre tippelt,de hívják ezt sárga tavirózsának is.
Megígértem a csapatnak, hogy láthatjuk a vizityúkot, és nem maradtam szégyenben:csendben lépkedtünk a magas, csalános fűben a következő tó partján, amikor kiúszott a nyílt tükörre szedegetni a piros homlokpajzsú, fehér oldalszalagos és farkcsíkú ,fekete vizityúk.
Megállapítottuk, hogy az erdő fantasztikus levegője, látnivalói és hangjai mellett érdemes az orrunkat is használni:hol a mocsár kellemes meleg szaga, hol róka vagy más emlős ragadozó területjelző szaga, hol a medvehagyma erős illata csapott meg bennünket.Ahol erős volt a hagymaillat, nem találtuk a hagymát, később egészen máshol bukkantunk a virágzó hagymamezőre illat nélkül.
Az árnyas erdőben libasorban haladva a nagyon fegyelmezett kis csapat jutalma nem maradt el:a hollócsalád otthon volt, a kedvünkért megmutatták magukat mind a négyen röptükben ,és a hangjukat is emlékezetünkbe véshettük.
A fakopáncs éhes, csivogó fiókáinak etetését is megfigyelhettük egy magas, borostyánnal befutott fa dereka táján ácsolt oduban,és a vízmosásszélén álló fa oldalvillájában rakott fészekben ott várt ránk egy költő énekes rigó.
A csapat kis létszáma, rendkívüli fegyelmezettsége és lelkes érdeklődése lehetővé tette, hogy a madár nagyobb zavarása nélkül kettesével járulhassunk őt megnézni. A kis Bencének, aki nagy szaktudásról tett bizonyságot a természettudományok terén,éppen itt ment valami csípős dolog a szemébe, de a kis rigó még őt is megvígasztalta.
A visszaúton talált ránk Molnár Balázs,aki már bebolyongta értünk a fél erdőt, nagyon örültünk, hogy ránk talált, és így létszámunk 15-re emelkedett.
A tóparton rézsiklóval találkoztunk, vidáman karicsolt a nádirigó, és az én rossz szememmel tőkés gácsérnak néztem egy fadarabot.
A közel kétórás sétán a madárdalra, az illatokra,a bogárkákra,virágokra, eddig sokak által fel nem fedezett csodákra nyílott r a szemünk, és nem maradt el a jutalom a kitartásért.
Elzarándokoltunk a csalitosba a partjára, ahol már készülődött a feülemülezenekar a koncertre,legalább öt fülemüle melegítette a hangszálait.
Megható volt végignézni a hallgatózó csapaton, a megilletődött arcokon, ahogy legalább fél órán át gyönyörködtünk a fülék csattogásában,és nem unta meg senki ennyi idő után sem.
A gyerkőcöknek még megmutattam a domboldalon legelésző lovakat, a szagukat nekik is hozta a szél, és a sötétben hazafelé indultunk.
A kisbabás család is hazafelé indult Tókajpusztára, egy borz futott ki eléjük a horhóban.Igazán csak egy fotó erejéig,de elkapták egy kabáttal, hogy benne is gyönyörködhessünk, aztán útjára engedték.
Köszönöm mindenkinek,aki munkájával hozzájárult az este sikeréhez, a szórólapozással, toborzással,,fotózással(Testvérkém volt).Nagyon örülök azoknak, akik eljöttek és szereztünk egymásnak egyhasznos és nagyon szép estét a természetben.Örülök, hogy megoszthattam veletek, amit tudok az erdőről, és nagyon jó volt látni, hogy milyen jól érzitek magatokat,mennyi élménnyel gazdagodtatok
Remélem találkozunk még a programjainkon.
Dr.Németh Ildikó

2011.05.17. Délután kicsit visszamentem , hátha látom a Nádirigót !




























